1919. június 14-én Szegeden megalakul a Nemzeti Hadsereg Horthy Miklós vezetésével. Ezen hadsereghez fűzödik a "fehérterror" kifejezés, amelynek során a különítményesek a "vörösterrorhoz" hasonló mértékű bűnöket követtek el, azaz a Tanácsköztársaság bűneit ismételték meg, csak más ideológiai megfontolásból gyilkoltak. Bacsó Béla és Somogyi Béla újságírókat az Ostenburg különítmény 1920. február 17-én brutálisan meggyilkolja, tetemüket a Dunába vetik. Bűnük az volt, hogy leleplezték a fehérterror igazi arcát. A Nemzeti Hadsereg éppúgy az erőszak és az elnyomás eszköze volt, mint az általuk gyűlölt Vörös Hadsereg. Azonban ez az eleinte kis létszámú militáris csapat, amit a kényszersorozások jelentősen felduzzasztanak egy félig elfoglalt, káoszba hulló országban tevékenykedik, bizonyos szemszögből a rend helyreállításán munkálkodik, még ha ez a "rend" egy diktatórikus államhatalom felé is mutatott.
Nézem a mai hírekben ("Összefognak a nemzeti radikálisok") az új összefogást szimbolizáló vezetők képét. Ijesztő, amit látok, ezek az arcok semmi jót nem ígérnek.
Összefognak és együttműködnek ezentúl a „valódi nemzeti oldal" képviselői – jelentette be Toroczkai László, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) tiszteletbeli elnöke azon a sajtótájékoztatón, melyet Vona Gáborral, a Jobbik elnökével, Zagyva György Gyulával, a HVIM elnökével, Kiss Róberttel, a Magyar Gárda főkapitányával és Tyirityán Zsolttal, a Betyársereg képviselőjével tartott vasárnap Szegeden. Az összejövetel helyszínét és dátumát az indokolta, hogy 1919 június 14-én Horthy Miklós Szegeden alapította a Nemzeti Hadsereget.
Akik a Jobbikot választották akár elkeseredésükben, akár azért mert egyszerűen változást szeretnének és "nem volt kire másra szavazni", azok belegondoltak-e, milyen szellemet szabadítottak ki a palackból? A megerősödött Jobbik igyekezett minél hamarább nyilvánvalóvá tenni, hová tartozik és kikkel érez közösséget. A Hatvannégy Vármegye Mozgalom, amit Toroczkai László neve fémjelez, az elmúlt időkben is a hatalom erőszakos megragadására törekedett, valamint a más nemzetiségekkel szembeni konfrontációt képviselte. Június 8-ai felhívásában is így fogalmaz: "közeleg az idő, hogy lerázzuk magunkról a béklyókat". Természetesen a demokrácia "béklyóiról" van szó, mert szemernyi kétségünk se legyen affelől, hogy a gombamód szaporodó "nemzeti ellenállási" mozgalmak, betyárok, gárdák, önvédelmi egyletek nem mások, mint legálisan működő paramiritális csoportok, amelyek a nemzeti radikalizmus hívószavára alkalomadtán az erőszakos hatalomátvételben fognak segédkezni. Akárcsak Horthy Nemzeti Hadserege, amely hasonlóképpen számtalan kis militáris csoportból állt. Emlékezzünk a fehérterror kegyetlenségére, a törvénytelenségekre és az azt követő diktatúrára. Ne hagyjuk, hogy a modern fasizmus megkaparintsa a hatalmat és levesse a számára oly terhes demokrácia "bilincseit". Mert az a szélsőjobboldali diktatúra kezdete lenne. Úgy tűnik, a szélsőségesek kordában tartásának terve, amit a Fidesz elgondolt, kudarcot vallott. A rendszerváltás óta először fordul elő, hogy a veszély, amit ezek a csoportok képviselnek, valóban komolyan veendő. A Csurka képviselte "operettfasizmus" helyére a valóban erős, erőszakos és hataloméhes újnácik léptek. Ne feledjük: ez nem Ausztria, nálunk a politikai kultúra egyre inkább kiveszőben van, a civil szerveződések erőtlenek, a bukott kormányzat által életre hívott Charta hangja szinte alig hallható... A magyar választók a tűzzel játszanak és csak reménykedhetünk abban, hogy a mostani nagy radikális szövetkezés végül mégsem lesz tartósan életképes.
Vona Gábor eddig ügyesen egyensúlyozott a politikai porondon, a nem várt sikerességű EP választások hatására azonban úgy tűnik, vérszemet kapott. Nem titkolja már azt, hogy az antiszemita, gyűlölködő, militáns csoportok a harcostársai. A Magyar Gárda már megmutatta, hogy képes félelmet kelteni. Megmutatta, hogy képes a kiskapukat kijátszva törvényesen működni. Végül ha kell, majd a hatalomba segítéshez is hatásos hátteret fognak biztosítani. Ne így legyen.
